Beszámoló a XX. Körmendi Bibliatáborról

2024-09-02 14:18:39 / Sisak László

2024. július 29. és augusztus 2. között szerveztük meg a XX. Körmendi Református Bibliatábor, kereken harminc évvel azután, hogy megrendezésre került az első, 1994-es tábor.

Minden reggelt a templomban kezdtünk. A gyermekek érkezése előtt a segítők rövid imaközösségben kértek áldást az előttük álló napra.

Nyolc órakor a lelkipásztor üdvözölte a gyermekeket, majd közösen elmondtuk a vezérigét, amely papírból kivágott felhőkön volt olvasható: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsoltárok 16:11) Ezután énektanulás következett gitárkísérettel. Nagy kedvenc lett többek között a Kicsi vagyok én, az Olvasd egyre szent Bibliád és az Ez az a nap című dal, ezeket rövid időn belül kívülről fújták a gyerekek.

Amíg a lelkipásztor a soron következő bibliai történetet mesélte a táborozóknak, a segítők jelmezbe bújtak, majd meg is jelenítették az elhangzottakat. Így adták elő, hogyan szólította meg az Úr a gyermek Sámuelt, hogyan találta meg a fáraó lánya a kis Mózest a Nílus vizén, hogyan támasztotta fel Jézus Jairus leányát. Eljátszották, hogy milyen nehéz átjutni a tevének a tű fokán, és azt is, hogyan változtatta Jézus a vizet borrá a kánai menyegzőn.

A történet bemutatását követően éneklés és imádkozás után átkísértük a gyülekezeti házba a gyerekeket, ahol korosztály szerinti csoportbontásban beszélgettünk velük a napi témáról. Ezután kézműves foglalkozás következett, például gyöngyfűzés és mézeskalács díszítés. Egy kis tízórai után három csapatra osztottuk a táborozókat egy-egy csapatkapitánnyal. A kapitány a rábízott csapatot minden nap öt állomásra terelte, ahol különféle ügyességi feladatokat teljesítettek pontokért: célbadobás, ugróiskola, akadálypálya, hogy csak párat említsünk. Az állomások után jól megérdemelt finom uzsonna várta a gyerekeket.

Uzsonna után közös játékok következtek, sorra került a klasszikus székfoglaló és a Péter mondja nevű játék is. Fél egykor visszatértünk a templomba, ahol átismételtük a reggel hallott és látott történetet, elmondtuk az igét – aki tudta, már kívülről –, majd énekkel és imával zártuk a napot.

A segítők együtt ebédeltek a gyülekezeti házban, ezalatt megbeszéltük a következő nap programját.

Pénteken a záróestre nem csak a gyerekeket vártuk vissza, hanem szüleiket, testvéreiket, sőt az egykori, ma már felnőtt táborozókat is meghívtuk. A kicsik bemutatták, milyen sok éneket tanultak a hét során, a segítők megismételték a reggeli előadást (a kánai menyegzőt), majd a lelkipásztor kihirdette, hogy melyik csapat gyűjtötte a legtöbb pontot a táborban. Mindhárom csapat szép jutalmat kapott a lelkes részvételért: igés füzetet, ceruzát, matricát, és egy kis édességet.

Az eredményhirdetést követően valamennyi vendéget átinvitáltunk a gyülekezeti házba, ahol képvetítés és szeretetvendégség várta őket. A nagytermet a táborozók sajátkezű rajzaival dekoráltuk, amelyeket a héten szerzett élményeikről készítettek.

A hét folyamán egy postaládának kinevezett dobozka állt a gyülekezeti ház bejáratánál, ahova a gyerekek leveleket dobhattak be a szervezőknek címezve. Kaptunk egy nagyon kedves üzenetet az egyik táborozótól, ez állt benne:

„Köszönöm szépen ezt a tábort. Nagyon sok élményt szereztem az öt nap alatt. Az állomásoktól kezdve az éneklésig minden nagyon jó volt. És ha jövőre is lesz, rám számíthatnak!”

Szabadi Emma

főszervező, egyetemi hallgató

Galéria