Habos felhőket terelsz az ég játszóterén, majd egy-egy fényes báránykád mögül mosolygós sugaraidat szóród rám. Jaj, mennyire huncut vagy, te lég! Láthatatlanul, mégis meleg gyengédséggel simítod végig arcomat pünkösd küszöbén. Hol bajuszt rajzolva, hol szorosan hátra fogva kapkodod hajamat. Túrj bele még!
Te vagy az erő lábaimban. Ott, egészen belül a…
