Két kislányommal egy igazán különleges hittanos tábornak lehettünk részesei Egyházasrádócon, augusztus 12-e és 16-a között. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy pontosan tudhatja milyen nagy szeretettel és fáradtságos munkával készültek e kis falu lelkészei, hogy táborunk magas színvonalú lehessen! Fáradozásuk nem volt hiábavaló, mert a tábor valóban páratlan volt!
Nem csak azért volt különleges ez a tábor, mert olyan programokat vonultatott fel, amelyekben minden korosztály megtalálta a maga örömét. A 15 éves nagylánytól a 3 éves kislányomig. Volt bőven játék az elmaradhatatlan számháborúval, ami úgy tűnik, sosem veszít a varázsából! Mindenki nagy örömére kézműves foglalkozások, amelyekben minden alkalommal valami csodálatos díszt készítettünk. Először vidáman repdeső pillangókat, másodjára függő kismadarak tömkelegét, harmadjára mézeskalácsokat díszítettünk, amellyel még azt is sikerült elérnünk, hogy a közel 40 fokos hőmérséklet ellenére is karácsonyi hangulatunk legyen! Bizony, nem csalás, nem ámítás: mindenki kivétel nélkül a karácsonyfa alatt érezte magát a mindent belengő mézeskalács illatban. Negyedjére pedig egy gyönyörű és egyedi hűtőmágnest készíthettünk a szeretet himnuszának üzenetével.
A kézművesfoglalkozások nem jöhettek volna létre a lelkes foglalkozásvezetők felkészültsége nélkül. Ezúton is köszönjük, hogy nekünk ajándékozták idejüket és energiájukat, hogy ezzel örömet szerezzenek minden jelenlévő gyermeknek!
Nem maradt el a vetélkedő és a délutáni fürdőzések sem, ami enyhülést adott a gyerekeknek a szinte kibírhatatlan melegben. Sőt, a keddi napunkat teljes egészében egy igazi „gyermekparadicsomban”, a büki Napsugár Játszóparkban töltöttük. Amerre a szemünk látott, mindenhol játékok voltak, amit mindenki igyekezett a lehető legjobban felfedezni. Boldog fáradtsággal indultunk végül haza, hogy a várakozó szülőknek visszaadjuk a maga csemetéjét. A leírtakból is érezhető, legalábbis nagyon remélem, hogy milyen sok öröm és boldogság kísérte a napjainkat. Pedig a táborunk igazi különlegességét még el sem mondtam.
A táborunk igazi különlegességét az adta, hogy nemcsak református gyerekek és segítők vettek részt a táborban, hanem más felekezethez tartozók is. Senki előtt nem maradtak zárva az egyházasrádóci református templom udvarának kapui. Az ott szolgáló lelkészházaspár, Pető Gábor és Pető Tímea kedves gyermekeivel Júliával és Nórával együtt mindenkit meleg szívvel hívogatott és várt!
Így vált egy egyszerű református hittanos napközi táborból valódi ökumené, aminek az volt a célja, hogy mindannyian Jézus közelében érezzük magunkat. Ebben segítettek minket a naponkénti bibliai percek, amelyben Jézus csodatettein keresztül megértettük, hogy nincs az életünknek olyan része, amellyel Isten ne törődne Krisztusért, mert ennyire szeret minket! Bizonyította ezt a vihar lecsendesítésével, a víz borrá változtatásával, a béna meggyógyításával és egy gyermek feltámasztásával is. Krisztusunk ura az életünk minden területének.
A bibliai történeteknek az volt a közvetlen célja, hogy függetlenül attól, hogy milyen háttérből érkeztünk, együtt ébredjünk rá, hogy mindannyian „Isten kincsei vagyunk”! Úgy, ahogy vagyunk. Ez az az üzenet, amely ott van a saját kezünkkel készített pólóinkon, s ez az az üzenet, amelyet egy egész évre magunkkal viszünk. Igazán felemelő ez a tudat mindannyiunknak és segítség a hétköznapokban ránk nehezedő problémákban. Egy iskolás gyermeknek is, akinek nagy kihívás az iskolai élet. Lehet, hogy a tanulás, lehet, hogy a társak, vagy más egyéb miatt. Isten kincsei vagyunk, akiknek gondját viseli az Isten! Rá bízhatjuk a gondjainkat!
Ezt az örömüzentet visszük magunkkal a következő egy évre, mígnem újra találkozunk az akkor már IV. Egyházasrádóci Hittantáborban.
Egy bizonyos: én ott leszek a gyermekeimmel! Azért, mert ezeket a napokat is annyira várták a kicsi lánykáim, hogy strandolni sem mentek, amikor alkalom lett volna rá, csak ott lehessenek a táborban! S azért is, mert ebben a szedett-vedett társaságban, mégis Krisztus közelében lenni öröm!
S ki tudja: talán Gábor bácsi újra bort varázsol a vízből. Na jó, lehet, hogy egy kicsit szörp íze volt… Mindenképp elmegyek, hogy lássam, milyen csoda történik majd!
Csiszárné Tenyei Ildikó, teológus hallgató