Idén október 7-én – sok évnyi kihagyás után – megrendezésre került az Egyházmegyei női csendesnap. A helyszín az egyházasrádóci Für Lajos Művelődési ház volt. Nagy befogadóképességével ideális helyszínnek bizonyult, hiszen szerte az egyházmegyéből szép számmal jelentek meg a református hívő asszonyok, kislányok, nagymamák, fiatal felnőttek. Majdnem 140 fős létszámmal elkezdődhetett a várva várt program. Témául az Istenben gyökerező hiteles élet szolgált.
Pető Gábor Márk egyházasrádóci lelkész nyitotta meg az alkalmat. dr. Juhász Sándor egyházmegyei főgondnok köszöntötte a megjelenteket, mert Szabadi István esperes úr betegség miatt nem tudott jelen lenni. Főgondnok úr kérte Isten áldását, hogy akár egyéni szinten, akár szövetségbe tömörülve az asszonyok töltsék be azt a mindeneket egybeforrasztó és áldott szerepüket, amelyre teremtette és amelyre elhívta őket a Mindenható.
Az áhítatot Sisakné Páll Klára szentgotthárdi lelkész tartotta meg. Tábitha történetén keresztül világított rá arra, micsoda kiváltság, hogy Isten sáfárai lehetünk. Tábitha, szolgálata során - Isten eszközeként - az Úr Isten hatalmas szeretetét sugározta át másokra úgy, mint ahogy a tiszta ablaküveg átengedi a napfényt. Kérdés az, hogy mi milyen képességgel rendelkezünk, amit Istentől kaptunk és szolgálni tudjuk Őt ez által? Milyen formában engedjük át magunkon Isten szeretetét mások felé, mely azután visszasugárzik ránk? Isten mindenki számára ad képességet, időt, erőt. „Azt is mondja ez a történet, hogy Istennél nincs reménytelen eset, nincs reménytelen ember. Mindenkiben ki tudja munkálni a másokért élő, irgalmas, segítőkész, áldozatokat hozó, másokért áldozó lelkületet…. Mi vagyunk ennek a szeretetnek a továbbadói, megtestesítői. Erre az életre hív el minket az Úr Isten. Férfiakat és nőket egyaránt. Tábitha története pedig bíztasson bennünket arra, hogy Isten szeretete teljesen át tudja formálni mindannyiunk életét.”
„Miért hűséges szolgálatról beszélünk? Miért nem sikeresről? Nem sikerre vágyik az ember? Nem egy olyan társadalomban élünk benne, amiben mindenki sikerre tör?” – tette fel a kérdést Petőné Püski Ilona budaörsi lelkész, így kezdve bizonyságtételét, melynek témája a hűséges szolgálat volt. Ki hűséges a szolgálatban? Jézus válasza Mt.24.45-46. „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.”
Ki tehát a hű és okos szolga?
„A valódi szolgálat az Úr iránti hálából, szeretetből fakad. Azt mondtuk, hogy a legelső az, hogy Jézussal kapcsolatunk legyen. De még fontosabb vele közösségben is maradni.” „Az Istennel való magános, csendes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke.” Szolgálatunk értéke – legyen az bármely terület – nem a mennyiségről szól. Hanem az értékéről, gyümölcséről, következményeiről, erejéről. Ennek azonban feltétele az Istennel való csendes, magános, mély közösség.
dr. Patyi Ágnes szentgotthárdi presbiter asszony beszélt a nők szerepéről a gyülekezetben. Az ős - és ókeresztény gyülekezetekben, valamint a korai egyházban betöltött női szerepekről hallhattunk részletes ismertetőt, majd összehasonlításként a mai modern társadalmi szerepeket vette sorra. Legfontosabb üzenetként Ágnes megfogalmazta, hogy legfontosabb női küldetésünk és feladatunk a példamutatás, férjeink, fiaink támogatása, hogy igazi szerepeiket betölthessék, mert ezen múlik a jövő generáció, a jövő gyülekezete.
Ezen a szép napon dr. Juhász Sándor énekszolgálatával tett bizonyságot közöttünk, és csodaszép énekeket tanított a jelenlévő testvéreknek. Így közösen tudtuk dicsőíteni a mi mennyei Atyánkat.
Sestak Klára körmendi testvérünk arról tett bizonyságot, hogy férje hogyan fogadta be Jézust a szívébe és hogy milyen hosszú, fájdalmas és küzdelmes út vezetett el idáig. Arról is szólt, hogy Isten sosem hagyta egyedül ezen az úton. Fő üzenete így szól: „Akkor az Úr rávilágított arra, hogy az örök élet nagy kincs, mindent megér, hogy elérjük. Akár szenvedéseket, akár súlyos betegséget is adhat. Mert a szenvedésekben az ember keresi az Istent. A szenvedések által ráébred arra, hogy ő milyen sérülékeny. Megszabadít az énképtől, alázatossá tesz és ráébredünk arra, hogy milyen törékenyek vagyunk. „
Szalai Magyar Marianna