Ezt követően Bach c-moll praeludium és fúgája hangzott fel az orgonán Kiss Szabolcsnak, a gyülekezet kántorának előadásában. Utána a „Jöjj, mondjunk hálaszót” kezdetű dicséretünket szólaltatta meg egyházközségünk énekkara Osváth Viktor, 20. századi lelkész, zeneszerző feldolgozásában. A visszatekintésben elhangzott, hogy a gyülekezeti énekkar 30 éves fennállását ünnepli. A kezdetekre visszaemlékezve közösen felidézhettük, hogy 1992-ben akkori lelkipásztor, Török Zoltán kezdeményezésére indult el az énekkar Varga Annamária kezei alatt. Az első években Török Virág volt a kórus kísérője, 1995-től pedig Kiss Szabolcs vette át a helyét, aki azóta is a gyülekezet kántora. A kórus magját a közös éneklés örömét korábbról ismerő egyháztagjaink adták, adják, és sokáig rendszeres volt, hogy szülők és gyermekeik együtt énekeltek. De máshonnan is érkezett utánpótlás: kollégák, ismerősök felekezetre való tekintet nélkül csatlakoztak az énekkarhoz. Erre az alkalomra többen visszajöttek az egykori tagok közül, hogy újra együtt énekeljenek.
Az énekkar elsődleges szolgálata a gyülekezet ünnepi eseményein való éneklés. Az igényes vezetésnek köszönhetően rendszeres szereplői a májusi egyházi ének és zene vasárnapján az egyházmegyei találkozónak, kétévente a dunántúli református egyházi napoknak, többször énekeltek a református zenei fesztivál Református Énekek elnevezésű koncertjén Budapesten az egyesített kórusban, s néhány éve kaptak meghívást Szekszárdra is egy Kodály-estre.
A visszatekintést követően az „Úr lesz a Jézus mindenütt” kezdetű dicséret Osváth Viktor-féle változata, majd két Goudimel zsoltár csendült fel, ezt egy bensőséges Bonhoefferima: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve…” követte Abel Otto feldolgozásában. Végül a „Hinni taníts” kezdetű énekünk kórusváltozata csendül fel annak a Draskóczy Lászlónak a feldolgozásában, akinek nyári egyházzenei táborában egykori fiatal kórustagjaink rendszeresen megfordultak.
A folytatásban a kórusművek után ismét az orgonáé volt a főszerep, Bach egyik korálfeldolgozását hallhattuk, a „Jöjj, népek megváltója” címűt Kiss Szabolcs tolmácsolásában. Aztán Halmos László „Hogyha az Úr nem építi a házat” című kórusműve, Mendelssohn „Te vagy, Uram, én reményem” kezdetű darabja, végül Szokolay Sándor Allelujája adta az énekkar műsorát, melyet orgonán Kiss Szabolcs, fuvolán Szűcs Linda kísért.
Az utolsó részben Buxtehude c-moll chaconját orgonálta Kiss Szabolcs. A kórus pedig Händel „Az Úr a nagy király” kezdetű művét, majd Bach 147. kantátájának részletét – Áldva áld az Isten engem –, végül Charpentier „Te Deum” című művét szólaltatta meg. A hangverseny végén a gyülekezet nevében Hodánics Péter lelkipásztor köszönetet mondott a karvezetőnek, Varga Annamáriának lelkes, odaadó munkájáért, valamint Kiss Szabolcsnak is, hogy igényes zenélésével, szerénységével szolgálja hűségesen Istent, közösségünket már 1995 óta. Az alkalom közös énekszóval ért véget, együtt imádkoztunk a békéért: Dona nobis pacem.
Hodánics-Biró Tünde beosztott lelkipásztor